A PAPAGÁJOK BESZÉDRE TANÍTÁSA

A papagájtartás sokak számára nagyon vonzó része, hogy e madarak többsége megtanítható a beszédre.

Bár valóban képesek elsajátítani pár szót, azonban ne számítsunk arra, hogy mély filozofikus eszmecserébe bonyolódhatunk, mivel a papagájok csak utánozzák a hangokat és a beszédet. Nemileg diszkriminatív a tévhit, hogy csak hím papagájok képesek erre. A tojók legalább annyira ügyesek, a hangutánzás ugyanis elsősorban faj- és egyedfüggő. A papagájok beszédtehetségének több oka van, egyrészt anatómiai sajátosságuk: a gégefőről hiányzik egy olyan izom, mely a legtöbb madárfajnál megtalálható, másrészt természetükből adódóan szeretnek hangokat, viselkedésformákat utánozni. A papagájok a férfiak hangjánál jobban, könnyebben utánozzák a női és gyerekhangokat. De nem csak az emberi hangokat képesek élethűen visszaadni, hanem más állatok, például madarak, kutyák hangját, sőt a telefoncsörgést, a riasztó pittyegését és a dudaszót is kiválóan utánozzák. Ezzel sok családi vígjáték hálás témájául szolgálnak, mert az ugye nagyon vicces, amikor a kevésbé szimpatikus szereplő már sokadszorra kapja fel a telefont és hallózik bele, holott csak a roppant fejlett humorérzékkel megáldott papagáj szórakozik. Jó beszédutánzó képességgel rendelkező madarak még a szarkák, varjak, hollók és a beók is. A kézzel nevelt, szelíd madarak jobban, könnyebben, hamarabb megtaníthatók beszélni, mint a vadon fogott vagy szülők által nevelt példányok. Hogyan tanítsuk madarunkat? Beszédre tanítani csak szelíd, kiegyensúlyozott madarat lehet. Ha a madár vad és fél tőlünk, akkor közeledésünket támadásnak véli. Ez sem nekünk nem jó, sem az ő lelki egészsége szempontjából nem előnyös. Menekülni és támadni fog, ha ennek ellenére esetleg többször is próbálkozunk, akkor maximum annyit érhetünk el, hogy már közeledtünkre is remegéssel reagál. Nem célszerű tehát rögtön beszédre tanítani, először nyugodt környezetet kell biztosítanunk számára. Ha már kialakult a megfelelő baráti kapcsolat, lehet próbálkozni a beszélgetéssel. Erre a szakértők számos módszert találtak már ki: vannak, akik a kalitka mellett, folyamatosan ismételgetik a kívánt szavakat, mondatokat. Mások magnóra felvett szöveget játszanak le a madárnak. Ennél bizarrabb módszerek is léteznek, amely során szituációs játékokkal próbálják beszédre ösztökélni a madarat, de a lényeg mindegyiknél ugyanaz: az ismétlés.  A legcélravezetőbb módszer, amikor valamilyen kontaktusba lépünk a madárral, ez lehet etetés, simogatás, takarítás, akkor szólítsuk a nevén vagy a kívánt szavakat ismételgessük neki. Az ismétlés nagyon fontos, mert az nem elég, ha csak beszélni tanítjuk a madarat. A már megtanult szavakat, hangokat (szignálokat) gyakoroltatni is kell. Igyekezzünk mindig tiszta, adekvát beszédet alkalmazni és időnként nem árt, ha megjutalmazzuk. Minden kezdet nehéz! Sokan könnyen feladják, hogy "ez a madár biztosan nem beszél", és utána egyszer csak megszólal. Persze az is előfordulhat, hogy mégsem. Az első szó megtanítása a legnehezebb, később már könnyebben tanul. De csak akkor térjünk át a következő megtanulandó szóra, ha az előzőt már biztosan tudja és többször is hallottuk tőle. Idővel már tanítás nélkül is megtanul kifejezéseket, füttyöket. Lehetőleg tartózkodjunk a káromkodástól, mert ilyen téren nagyon termékeny talaj az ő lelkük, kiváló érzékkel és páratlan gyorsasággal tanulják meg a kevésbé szalonképes kifejezéseket. Egy darabig ez nyilván szórakoztató (már annak, aki fogékony az effajta mókára), de egy konzervatív nagy családi összejövetelen nem feltétlen vet ránk jó fényt, ha madarunk matrózokat megszégyenítő szókinccsel kápráztatja el a közönséget. Némely papagájt nem kell tanítani, magától kezd el beszélni. Sokkal eredményesebb a beszédre tanítás, ha a papagáj egyedül van. Akkor is megtanulhat beszélni, ha párban tartjuk, de valószínűleg csak később szólal meg és kevesebb szót tud elsajátítani. A vadon fogott példányok vásárlása, tartása kizárólag továbbtenyésztési céllal indokolt. Ha szelíd, kezes, boldog tollas kedvencre vágyunk, akkor kézzel nevelt, szelíd példányt válasszunk. A vadon fogott madarak soha, vagy csak nagyon hosszú idő után szelídülnek meg! Ha örömünket szeretnénk lelni e magas intelligenciaszintű és igen összetett lelki-érzelmi világú madár tartásában, akkor gondoljuk meg, hogy honnan, mire és milyen madarat választunk! Döntésünk előtt mérlegeljünk, ne csak saját érdekeinket tartsuk szem előtt, hanem a madárét is!