A papagáj megszelídítéséhez sok idõ és türelem kell. Ha fiatal korában kerül hozzánk könnyebb a dolgunk, míg egy idõsebb példánynál lehet, hogy minden türelem kevés. A madarak különbséget tesznek az emberek között, tehát, ha a madár kénytelen gazdát cserélni az komoly megpróbáltatást jelent számára. Ha egy embert már elfogadott a madár, nem biztos, hogy egy másikat is elfogad, ezért felelõtlenül ne vásároljunk madarat.
Egy újonnan beszerzett madár minden bizonnyal bizalmatlan lesz velünk szemben. Nagyon ritka az, hogy rögtön elfogadná az új gazdáját, ez szinte csak a hullámos papagájoknál fordul elõ. A frissen beszerzett madarat helyezzük minél elõbb az új helyére, melyet már érkezése elõtt berendeztünk (homokot szórtunk az aljára, friss eleségrõl, vízrõl gondoskodtunk, stb), majd hagyjuk egy idõre magára, hogy megszokja új környezetét. Nem célszerû viszont a madárnak az elsõ napokban viszonylag nagy, tágas elhelyezést biztosítani, mivel ekkor még meglehetõsen rémült az új helytõl, nemigen mer majd a kalitban/volierben mozogni, nem mer majd az etetõ és az itatóedényekhez közeledni, ami szélsõséges esetben akár végzetes is lehet. Tehát ilyenkor viszonylag szûk elhelyezés javasolt, ahol a vizes és az eleséges edénybe szinte beleüti a csõrét. Késõbb, ha már jobban megszokott, akkor lehet számára tágasabb elhelyezést biztosítani. Hasonlóan jó, vagy jobb megoldás az eredetileg tervezett elhelyezés ideiglenes szûkítése is (pl. dróthálóval leválasztunk egy részt a kalitból/volierbõl), ekkor ugyanis a madár miután már megszokta az új helyét nem kerül át ismét új helyre (ami újabb stresszhelyzetet eredményez), hanem csak a már megszokott helye bõvül. Az elsõ napokban csak enni-inni adjunk neki, de lehetõleg tartózkodjunk minél többet a közelében. Ha nem mutatja a félelem jeleit, akkor már beszélhetünk is hozzá néhány szót. Mikor a madárhoz szólunk a hangunk nyugodt legyen, ez általában nyugtatólag hat rájuk, kis idõ múlva az érdeklõdés jeleit is mutathatja, esetleg válaszol is nekünk. Tapasztalataim szerint nyugtatólag hathat a halk, lágy zene. Lehetõleg próbáljunk "szertartásokat" kialakítani (pl. köszöntsük a madarat minden alkalommal, mikor közelítünk hozzá), mert a madarak könnyebben szokják meg a rendszeresen ismétlõdõ dolgokat. Ha a madár már nyugodtan viselkedik a közelünkben, akkor megpróbálhatjuk étellel kínálgatni, ez lehetõleg valami csemege legyen, amit nagyon szeret. Ezt próbáljuk elõször csak a rácson keresztül adni neki, bár nem biztos, hogy mer majd közelíteni, hiszen itt neki kell kezdeményezni. Ha nem közelít, de nyugodtan viselkedik, akkor próbáljuk meg a kalitkába benyúlva közvetlenül odaadni neki a csemegét. Az elsõ kontaktus nagyon lényeges, ezért erre különösen figyeljünk oda. A kínált eleség legyen viszonylag nagy, hogy a madár azt a kezünkben jól lássa, a közelítést pedig egészen lassan tegyük meg. Ha elfogadta, akkor a kezünket húzzuk vissza, mert szinte biztos, hogy megpróbál eltávolodni. Ha a madár már nyugodt a közelünkben, de azért az eleséget huzamosabb próbálkozás után sem hajlandó elfogadni tõlünk, akkor próbáljuk inkább reggel kínálgatni, mivel az reggel a madarak mindig éhesek. Ha már ismételten elfogadja kezünkbõl közvetlenül ételt, akkor megpróbálhatjuk botra csábítani (nem kézre!). Ha ott nyugodtan ül, akkor már a bot segítségével kiemelhetjük a helyérõl, megengedhetjük neki, hogy egy kicsit felderítse a szobát, stb. Várjuk meg míg a madár közelít hozzánk! Ha ez bekövetkezett, tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Ha madárral foglalkozunk a mozgásunk legyen mindig nyugodt, a hirtelen mozdulat csak káros lehet. A madár bizalma felénk így napról-napra nagyobb lesz. Egy idõ után megpróbálhatjuk megérinteni a madarat (pl. kínálgatás után), és lassan megsimogatni a fejét. A madarak nagyon szeretik, ha a tarkójukat vakargatják. Ezután már megpróbálhatjuk nem a botra, hanem kézre csábítani a papagájunkat. Ha a madár kézre ül, akkor elfogadott bennünket. Minden madár külön jellem. A beszoktatásnál, szelídítésnél, mindig figyeljük a madár reakcióit. Ha már egy "lépcsõt" jól vesz a madár, akkor próbálkozzunk a következõvel. Ha félénk madárral foglalkozunk, akkor soha ne magasodjunk a madár fölé. A madár minimum szemmagasságban legyen, vagy feljebb. Ne nézzük meredten a madarat, az idegesítheti. Próbáljunk nemtörõdöm viselkedést mutatni a foglalkozás közben. Kínálgatás közben pl. nézelõdhetünk, vakarózhatunk, ásíthatunk, stb, hogy a madár ne érezze azt, hogy rá figyelünk. A csemege csak "véletlenül" van a kezünkben és - mit ad isten? - éppen felé nyújtottuk. Hozzáérni eleinte ne akarjunk késõbb is csak kínálgatás közben.
Ha a madarunkat kiengedtük a kalitból valószínûleg vissza fog menni magától is. Ne adjunk neki máshol enni, csak a megszokott helyén, így, ha más nem, az éhség vissza fogja csábítani. Ha ezt az idõt nem tudjuk kivárni, a szokásos kínálgatással próbálkozhatunk. Ha a madár másik helyiségbe repült át, akkor ott sötétítsünk el, míg a helyén csináljunk több fényt - a madarak szívesebben tartózkodnak a világosabb helyen. A madár megfogására csak a végsõ esetben szorítkozzunk. Ekkor a nagyobb fajok esetében védekezzünk kesztyûvel a csípése ellen. A megfogásnál akkor járunk el kíméletesen, ha azt határozottan, gyorsan csináljuk.