Ha megfogjuk a madarat

Madarunkat csak akkor fogjuk meg, ha nagyon muszáj. Még a Igeszelídebb madár is sokkot kaphat gazdá­ja kezében. Persze, ha madarunk semmiképpen sem száll vissza a kalitkájába, akkor nyakon kell csípnünk. Legjobb, ha este leoltjuk a villanyt, és egy határozott, le rendkívül óvatos mozdulattal elkapjuk a ,,renitens" madarat.

Hasonlóképpen meg kell fognunk a madarat akkor ha egyik kalitkából áthelyezzük egy másikba. A leg­jobb azonban, ha a kalitka nagytakarításakor a már

szelíd madarat szabadon engedjük a szobában. Amíg napi röpdösését végzi, nekünk bőven van időnk a tisztításra.

Szinten meg kell fognunk a madarat akkor, ha valami

nem stimmel vele, ezért a kondícióját ellenőriznünk kell. Ilyenkor azt kell kitapintani, mennyi izom tapad szegycsontjára, illetve szegycsonti taréjára. Ha e rész háromszöget zár be, akkor sovány a madár, ha szabá­lyos félkört formáz, akkor kövér, a kettő között pedig ép­pen jó a kondíciója. Természetesen a kondíció ilyetén mérését jó, ha kezdetben gyakorlott kéz végzi. A megfe­lelő rutin ugyanis elengedhetetlen.

A kalitkamadarak karma, ha nem megfe-

lelő - ne adj' isten műanyag - ülőrudat használunk, előfordul, hogy túlnő. Ez akadályozza madarunkat a mozgásban, izületi problémákat okozhat, akár vég­tagtörést is eredményezhet, és persze esztétikailag l5 kifogásolhat.

Karomvágáshoz minél gyorsabban és ágysebben ve­gyük ki a madarat a kalitkából. Lábát határozattan fog­va karmát tartsuk a fény felé, így láthatóvá válnak a szaruban futó vérerek. A vérerek határvonalat jelente­nek, beléjük vágni nem szabad, csak a szarurészből csippentsük le a megfelelő darabot.

Amikor megtörtént a pedikűr, menten cseréljük ki az ülőtudat is a kalitkában, hogy ne legyen szükség a közeljövőben hasonló beavatkozásra.