A fiókák keltetése A tojások keltetõgépbe helyezése elõtt, gyõzõdjünk meg néhány feltétel meglétérõl: Hõmérséklet: Mivel ezen tényezõ hatása döntõ az embrió fejlõdésének gyorsaságára, az lehetõleg 37 -37,5 'C legyen. Már ettõl alacsonyabb, illetve magasabb hõmérséklet negatívan befolyásolhatja a kelési arányt. Páratartalom: A tojások fejlõdésük (kelés folyamata) alatt pára alakjában vizet veszítenek a pórusaikon keresztül. Ez a veszteség függ a pórusok méretétõl, számától, valamint a keltetõgép belsõ páratartalmától. Az eredményes kelés érdekében a tojások súlyának kb:15%-át kell elveszíteniük. A tojást 3-naponta megmérve és a páratartalmat szabályozva lehet a szükséges súlyvesztést elérni. A súlymérést nagy odafigyeléssel, óvatossággal végezzük! Kellõ tapasztalat, gyakorlat híjján a tojások kézbevétele, rakosgatása károsíthatja a tojásokat. A páratartalom igény fajonként, nemzetségenként változó, a kakaduknál 48-50%, az ara és amazon tojásoknál 52-54 %-os. Ha egyszerre többféle papagájtojást keltetünk, az ajánlott páratartalom 48-50%. Szellõztetés: A környezet levegõjének beáramoltatása oxigénnel látja el a gép belsejét, kiáramoltatja a fölösleges hõt és a tojások által termelt széndioxidot. Ideális esetben a beáramló levegõ hõfoka 24-C. Forgatás: A tojások periodikus forgatása 4 óránként történjen meg, mivel ez alapvetõ fontosságú, elengedhetetlen mûvelet a fiókák megfelelõ fejlõdése érdekében. A forgatás megakadályozza, hogy a fióka ne tapadjon a tojáshéj belsõ hártyájához (ami a keltetés kezdeti idõszakában igen gyakori, probléma). Továbbá erõsíti a fióka embrionális membránjait. A várható kelés elõtt 2 nappal kell a tojást meglámpáznunk, így kiszûrhetjük a beszáradt, elhalt, embriót tartalmazó tojásokat. Ezután kerülnek a tojások a bújtatóba. Ekkor már nem kell azokat forgatni. A tojás megfogása lehetõleg a legrövidebb ideig tartson, így elkerülhetjük a kihülést, valamint a tojás sérüléseit. A kézbevételt nagyon óvatosan végezzük, mivel a héj ilyenkor már nagyon vékony. A fióka a fejlõdése során, csontozatának felépítésére felhasználta a tojáshéjban lévõ kálciumot. A tojáshéj idõ elõtti feltörése végzetes lehet az embrióra nézve. A bujtatóban szükséges hõmérséklet 37'C, a relatív páratartalom pedig 80%-os. A magas páratartalom nedvesen tartja a membránokat, így a fióka könnyen mozoghat a tojásban, és át tudja majd törni annak falát. A legfontosabb tényezõ a higénia, a tisztaság! Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk a tisztaságra és a fertõtlenítésre. Közhely, de igaz: tisztaság, fél egészség! Kézzel történõ nevelés A kikelést követõen, az elsõ négy órában még nem kell etetni a fiókákat. A szikzacskó felszívódása elegendõ "táplálékot" biztosít erre az idõszakra. A fióka etetésének gyakoriságát az alábbi táblázat mutatja: 1-2 hetesen Minden 2. órában 3-4 hetesen Minden 3. órában 5-6 hetesen Minden 5. órában 7-8 hetesen Minden 7. órában 9-10 hetesen Minden 12. órában 10-12 hetesen Egyszeri etetés, este Az etetéshez szükséges nevelõtáp mennyisége, állaga, függ a madár fajtájától, fejlettségi szintjétõl-korától. A fióka növekedésével arányosan növeljük a keverék sürûségét. Az etetést végezhetjük hajlított kiskanállal, vagy fecskendõvel. A keveréket és a forró vizet egy tiszta edényben keverjük össze, majd hagyjuk állni egy-két percig. Az etetésre szánt adagot mindig frissen készítsük el, ennek hõmérséklete 40-42 celsius fok legyen. Kézzel nevelt papagájok Az elvárosiasodás következtében, napjainkban egyre nagyobb az igény, hogy a természet valamely darabját otthonunkba vigyük. A kutya- és macska kedvelõk mellett, egyre szélesebb a madártartók tábora. Egy papagájjal ugyanannyit, vagy talán még többet kell foglalkoznunk, mint egy kutyával, macskával. Ne felejtsük el, hogy a kézzel nevelt madarak minket azonosítanak fajtársként, ezért igen szorosan kötõdnek az emberhez. A vadon élõ papagájok is társas lények. Párban, vagy kisebb-nagyobb csoportokban élnek. Míg, a kutyánkat elvisszük sétálni, a macska kijárhat csavarogni, addig az egyedül tartott madár a nap 90%-át egy zárt kalitkában tölti. Nem érintkezhet fajtársaival, nem lát világot, így számára mi jelentjük az egyetlen társat. Fióka korban emberi oltalom alá kerülõ madarak igazán szelíd, kezes társsá válnak. Ha igazán szelíd madarat szeretnék, akit simogatni, babuzsgatni, tudunk, aki hozzánk bújik, szórakoztat minket, hangokat-beszédet utánoz, akkor csak kézzel nevelt, fiatal madarat vásároljunk. Fiatal, bébi madár esetében kizárható, (minimális az esélye) hogy a helytelen bánásmód következtében "elrontott", zavart viselkedésû madár kerül hozzánk. KÉZZEL NEVELT PAPAGÁJ ÉS KÉZZEL NEVELT PAPAGÁJ KÖZÖTT ÓRIÁSI KÜLÖNBSÉG LEHET. A "futószalagon" táplált, és a családi környezetben, odafigyeléssel, gondoskodással cseperedett madár között igen eltérõ viselkedési formákat lelhetünk fel. Ha a kismadarat csak az etetés idejére vesszük kézbe, s annak végesztével visszakerül az inkubátorba, vagy társai közé, akkor önállóvá válása után visszavadulhat, és nem sokban fog különbözi egy szülõk által nevelt példánytól. Ha nevelésére kellõ idõt, odafigyelést fordítunk, etetés elõtt-közben-után foglalkozunk a kismadárral, simogatjuk, beszélünk hozzá, akkor válik belõle igazán szelíd, kezes madár. Csak zárt gyûrûs, tenyésztõi bizonylattal rendelkezõ madarat vásároljunk meg! Kinek ajánlott a papagáj, mint társ? Ne tartson papagájt: - aki, csak azért szeretne, mert a TV-ben, vagy a szomszédnál látta - aki, szereti a csendet, mert a legtöbb papagáj (még a legcsendesebbek is), fõleg reggel és este szeretnek locsogni, rikoltozni. - aki rend-tisztaság mániás, mert a madarakkal, mint minden háziállattal kosz is jár - aki toll allergiában szenved - aki nem tud elég idõt, energiát szánni tollas kedvencére Csak az tartson papagájt: - akinek jut elég ideje a madárra, szeretettel, gondoskodással fordul minden állat felé, és elfogadja, hogy a papagáj összetett, külön személyiség, egyéniség. A madárnak is van lelke, vannak jó és rossz tulajdonságaik is. Így kell õket elfogadnunk, és szeretettel, odafigyeléssel kell lennünk irántuk. A papagájok beszédre tanítása A papagájok nagy része megtanítható beszélni, de ne felejtsük el, hogy a madarunk nem beszél, hanem beszédet, illetve hangokat utánoz. A beszéd- és hangutánzó képesség faj-egyedfüggõ. Tévhit, hogy csak a hím ivarú madarak ”tanulnak meg beszélni”, számos tojó is kiváló hangutánzó. A papagájok beszédtehetségének több oka van. Egyrészt anatómiai sajátosságuk: a gégefõrõl hiányzik egy olyan izom, mely a legtöbb madárfajnál megtalálható, másrészt igen egyszerûen: szeretnek hangokat, viselkedésformákat utánozni. A papagájok a férfiak hangjánál, jobban, könnyebben utánozzák a nõi és gyerek hangokat. Nemcsak emberi hangokat képesek élethûen visszaadni, hanem más állatok pl.: más madarak, kutyák hangját, sõt a telefoncsörgést, és riasztó pityegést, dudaszót is kiválóan utánozzák. Jó beszédutánzó képességekkel rendelkezõ madarak még a: szarkák, varjak, hollók és a beók is. Beszédutánzás tekintetében a kézzel nevelt, szelíd madarak jobban, könnyebben, hamarabb megtaníthatók beszélni, mint ”vad” társaik. (Mint a vadon fogott, vagy szülok által nevelt példányok) Hogyan tanítsuk madarunkat? Beszédre tanítani, csak szelíd, kiegyensúlyozott madarat lehet. Ha a madár vad és fél tõlünk, akkor közeledésünket támadásnak véli, és csak menekülni fog. Nyugodt környezetet kell biztosítanunk számára. Ahány ház, annyi szokás. Mindenki más, más tanítási formára esküszik. Vannak, akik a kalitka mellett, folyamatosan ismételgetik a kívánt szavakat, mondatokat. Mások magnóra felvett szöveget játszanak le a madárnak. A legcélravezetobb módszer, amikor valamilyen kontaktusba lépünk a madárral, ez lehet etetés, simogatás, takarítás, akkor szólítsuk a nevén, vagy a kívánt szavakat ismételgessük neki. A kezdet itt is nehéz. Sokat feladják, hogy ”ez a madár biztosan nem beszél”, és utána egyszer csak megszólal. Az elsõ szó megtanítása a legnehezebb, késõbb már könnyebben tanulnak. Idõvel, már tanítás nélkül is megtanulnak kifejezéseket, füttyöket. Vigyáznunk kell, hogy a madár jelenlétében ne káromkodjunk. Ezeket tanulják meg szinte a leghamarabb. Némely papagájt nem kell tanítani, maguktól kezdenek el beszélni. Kaytee kézi nevelõtáp A Kaytee nevelõtáp egy olyan kiegyensúlyozott, magas tápértékû készítmény, mely a fiókák gyorsabb, erõteljesebb növekedését, korai elválasztását és tollazatuk szebb-fényesebb fejlõdését segíti elõ. Az exact olyan "életbarát" összetevõket tartalmaz melyek elõsegítik a bélben lévõ mikroorganizmusok egészséges egyensúlyi helyzetének, fenntartását. Emésztõ enzimeket tartalmaz, így biztosítja a szénhidrátok és a proteinek maximális felhasználását. Ezek az enzimek különösen értékesek a frissen kikelt, valamint az emésztési problémákkal küzdõ madark esetében. Mind a kézi nevelésnél, minda a kifejlett madarak diétájánál megszünteti az emésztési zavarokat.