Eredeti hazájában, az Indonéz-szigetvilágban olyan közönséges madár, mint nálunk a veréb. Nagy csapatokba verődve olykor tetemes károkat is okoz a rizsföldeken. A mintegy 14 cm nagyságú, erőteljes testalkatú madár csőre viszonylag nagy, feje erős. Az eredeti vadszínű példányokra jellemző fekete fejen lévő fehér pofafoltok a domesztikált példányokra már nem jellemzőek, mert megjelentek a tarka és fehér változatok is. Sőt újabban már az ún. izabella szín sem ritka.

Tartása: A madár rendkívül igénytelen, fűtetlen helyen is áttelel, ha az ivóvize nem fagy be. A hím hangja igen kellemes, dallamosnak nevezhető. Élénk mozgású, kíváncsi természetű, barátságos madár. Fajtársaival elég jól megfér, de más fajokkal nem jó együtt tartani, mert kíméletlen és kötekedő, különösen a gyengébbekkel! Zárt és félig nyitott odúban egyaránt könnyen költ, de egyéves kora előtt nem tanácsos tenyésztésbe fogni. Tojásait naponta egymás után tojja le, átlagosan ötöt. A kotlási idő 15-16 nap, a két szülő felváltva ül a tojásokon. A kikelt fiókák körülbelül 3 hetes korukban hagyják el a fészket teljesen kitollasodva. A sikeres fiókaneveléshez nélkülözhetetlen a főtt tojással készített lágyeleség.

Etetés: Alaptakarmánya a köles, fénymag, muharmag, de szívesen megeszi a kendermagot, lenmagot, hántolt zabot, repcemagot, fürtöskölest, sőt a bugás cirokmagot is. Feltétlenül adjunk számára zöldeleségeket (salátalevelet, tyúkhúrt, sárgarépa zöldjét, almát stb.) Kínáljuk meg hetente egy-két alkalommal keményre főtt, reszelt tojással vagy reszelt sajttal is.